Az automata öntözőrendszer, a talajfelszín alá telepített, vízforrástól induló és szórófejekben végződő csőhálózat rendszere.
Vízforrás a betáplálással ellátott hálózati, kút, ciszterna víz, melyet hozamukkal jellemzünk, vagyis az egységnyi idő alatt, adott nyomáson átfolyó víz mennyiségével. Ez lehet a rendszer maximális vízfogyasztása, csökkentve a hálózati nyomásveszteséggel.
A rendelkezésre álló induló vízmennyiség korlátot szab, az egy időben működtethető szórófejek számának, ezért rendszerünket öntözési zónákra kell bontani.
Öntözési zónának, a vezérlő által elektromosan működésbe hozott mágnesszeleppel azonos csövön, egy időben működő szórófejeket nevezzük.
A rendszer működésének lényege, hogy a vezérlő a már beállított programnak megfelelően, egymás után nyitja az öntözési zónákat, így tetszőleges időkben akár naponta többször is ellátja a kert öntözését.
A kinyíló mágnesszelep vizet enged a csőbe, mely a szórófejeket a földből kiemeli, majd az öntözési idő leteltével a szelep zár, a szórófejek visszahúzódnak.
Az öntözés automatikája a megrendelővel egyeztetett helyen kerül elhelyezésre beltérben, vagy kültéri dobozban. Innen lehet programozással, vagy kézi vezérléssel nyitni, zárni a mágnesszelepeket, ezen keresztül az öntözési zónákat a rajta lévő szórófejekkel.
Mikroöntözést, csöpögtető rendszert a növénybeültetéseknél alkalmazunk. A vízkijuttatásuk lassú, ezért a víznek van ideje a kívánt mélységbe eljutni.
A vezérlő automatikán gyakorlatilag napi vagy heti többszöri öntözéssel bármely öntözési program futtatása lehetséges. Célszerű az öntözőrendszer indítását hajnalra beprogramozni, így kora reggelre az öntözések lefutnak. Ez öntözéstechnikailag indokolt, mert kisebb a párolgási veszteség, rendszerint lecsendesül a szél így az nem befolyásolja kedvezőtlenül a szórásképet. Az öntözőrendszer esedékes öntözési programját az esőérzékelő csapadék esetén letiltja, de csak a minimum 3 mm csapadék lehullása után.
A rendszer téli víztelenítése kompresszorral vagy automata ürítő szelepekkel történik.